Elektroszmog források
A mindennapi életben az embereket sokféle forrásból származó elektroszmog éri. A felsővezetékek, az áramellátó rendszerek vagy az elektromos háztartási készülékek, a mobil kommunikáció…sugárzásaival nap, mint nap találkozunk – kikerülhetetlenül. Nem az a cél, hogy az életünket megkönnyítő elektromos berendezések használatával hagyjunk fel! Pusztán az ésszerű használatról, a felesleges kitettség csökkentésének módszereiről kívánunk szólni.
Lakáson kívüli források
Az eszközök, frekvencia és egyéb fizikai tulajdonságai szerint, különböző elektroszmogot gerjesztenek. Így például a külső források közül az áramellátó rendszerek alacsony frekvenciájú elektromos és mágneses teret hoznak létre, míg a TV- és rádióadók, mobiltelefon-antennák, mobiltelefonok, routerek, radarrendszerek nagyfrekvenciás sugárzást bocsátanak ki. A fizikai tulajdonságaik szerint, különböző védekezési módokat igényelnek. Érdemes megismernünk és használnunk ezeket a lehetőségeket, mert az embereket érő sugárzások expozíciója adott helyen jelentősen csökkenthető, akár egyszerű módszerekkel is.
Alacsonyfrekvenciás sugárforrások:
Nagyfeszültségű távvezetékek (felső vezetékek)
Bárhol áramot termelnek, szállítanak és használnak fel, az elektromos és mágneses mezők elkerülhetetlen melléktermékek. Minél nagyobb az áram és a feszültség, és minél kisebb a távolság az áramvezető rendszerektől, annál nagyobb az erőterek nagysága. Az áramellátás területén a legnagyobb terhelés a transzformátorállomások, a szekunder oldali kilépő vezetékek és a nagyfeszültségű vezetékek közvetlen közelében jelentkezik.
A nagy feszültség és áramerősség miatt mind jelentős mágneses és elektromos erőtérre számíthatunk a távolság függvényében.
Középfeszültségű és 400 Voltos légvezeékek.
Az elektromágneses sugárzás mérése 50 Hz-es hálózati frekvencián a villamos távvezeték, légvezeték esetében az általánosan várt eredményt hozza, de a villamos távvezetékek, légvezetékek esetében különbséget teszünk a tekintetben, milyen feszültség alatt állnak és főleg, mekkora áramot (ampert) szállítanak.
Paradoxnak tűnhet, de a Magyarország városaiban szokásos 20 kV-os nagyfeszültségű villamos távvezeték az utca egyik oldalán (a képen balra) kevésbé sugároznak, mint az utca másik oldalán húzódó háztartási feszültség alatt álló 0.4-es, 400V-os légvezeték (a képen jobbra)! Ez utóbbi talán fel sem tűnik, mivel „mindenhol vannak”, hallhatjuk. Jelentős különbség van azonban a vizuálisan azonos paraméterekkel rendelkező légvezetékek mentén különböző helyeken mérhető mágneses erőterek között! Ezek az eltérések elérhetik a tízszeres nagyságot is a mérési pontok között, függően attól, hogy mekkora az aktuálisan szállított áramerősség. A mágneses mező nagysága az áramerősséggel arányos!
Miért? Nagyon kis fizika; ha eltekintünk a veszteségektől, egyszerű képlet alapján könnyen belátható az ok: P=U*i I, azaz a villamos teljesítmény [Wattban]= a feszültség [Voltban] szorozva a szállított áramerőséggel [Amperben] képlet alapján alakul a feszültség és az áramerősség viszonya azonos teljesítmények mellett. Például, ha a 20 000 voltos nagyfeszültségű távvezeték 1 amperes áramot szállít, ennek a kábelnek a teljesítménye a P=U*I képlet alapján 20000V*1A=20000VA=20kW. A transzformáció után a feszültség 20000 voltról 400 voltra csökken, míg az áramerősség egyúttal ötvenszeresére emelkedik, és az 1 amper áramerősségből így lesz 50 amper!
A képlet most is helyes: 400V*50A = 20000VA=20 kW. Következésképpen az alacsonyfrekvenciás mágneses sugárzás káros hatásai adott esetben a 400 V-t mellett jobban érvényesülnek, mint a nagyfeszültségű távvezeték esetén. Igaz, hogy a 20000 voltos vezeték mellett számolni kell az alacsonyfrekvenciás elektromos mező hatásaival, de a védekezés ez ellen lényegesen egyszerűbb.
Transzformátor állomások, trafók
A transzformátorok növelik vagy csökkentik az elektromos feszültséget. Erőművekben, alállomásokban, lakóövezetekben és ipari területeken használják ezeket. A falvakban és városrészekben található transzformátorállomások táplálása a regionális villamosenergia-elosztó hálózatról történik. A lakóövezetekben a középfeszültségű áramot csökkentik a háztartásokban szükséges 230/400 voltra.
A távvezetékek által 20 KV-on szállított áram a háztartások számára közvetlenül nem felhasználható. Ezért ezt a feszültséget le kell transzformálni, hogy 230/400 voltot kapjunk. Az áramerősség, így az ezzel arányos alacsony frekvenciás mágneses erőtér nagysága erősen függ a vizsgált helyszín és az adott kebel szakaszt ellátó transzformátor távolságától, a trafó minőségétől, kivitelezésétől, a fázis-javítás képességétől.
Ugyanaz a kábel a transzformátortól távolodva egyre kevesebb áramot szállít, így a sugárzási szint is csökken. A csökkenés mértékét kitalálni nem lehet, mérni kell.
Vasuti felsővezetékek
A felsővezeték-rendszerek mágneses tere idővel nagy ingadozásoknak van kitéve. A gyorsuló vagy fékező mozdonyok növelik az áram áramlását, ami a mágneses tér növekedéséhez vezet. Minél több vonat közlekedik egy vonalon, annál nagyobb a felhasznált áram mennyisége, amivel arányos a keltett mágneses mező nagysága.
A mágneses térerősség igen erős a transzformátor közelében. A távolság növeléséven négyzetes, köbös arányban csökken a sugárzás intenzitása.
400 Voltos földkábelek
A letranszformált áramot a háztartási fogyasztók számára egyre több helyen földkábeleken szállítja a szolgáltató. A kábeltől változó távolságban jelentős mágneses erőtér megjelenésével kell számolni. Az erőtér nagysága erősen függ a transzformátortól mért távolságtól. Minél távolabb található a trafó, annál kisebb mágneses erőtérrel kell számolni az adott helyen, mert amíg odaér, csökken is az áramerősség.
A földkábelek nem látszanak, de nem jelentenek kevésbé veszélyes mágneses sugárforrást, mint a légvezetékek. Az általuk keltett mágneses erőtér karakterisztikája eltér a légvezetékekétől. A tőlük való távolsággal arányosan gyorsabban csökkennek, ugyanakkor a házakhoz közelebb telepítik őket. Csak méréssel állapítható meg, hogy jelentenek veszélyforrást a lakókra.
Elektromos erőtérre nem kell számítani a kis feszültég miatt.
Rádiófrekvenciás (nagyfrekvenciás) sugárforrások
Mobil kommunikáció, cellurális rendszerek, TV-, Fm rádió-adók
A több ezer mobilkommunikációs bázisállomásnak köszönhetően ma már gyakorlatilag bárhol lehet hívásokat kezdeményezni mobiltelefonnal. Ennek az országos lefedettségnek a hátránya az antennák nagyfrekvenciás sugárzásának országos növekedése. Az ilyen mobil bázisállomások közelében a terhelés a nap folyamán a továbbított hívások számától függően ingadozik. A felhasználói oldalon fejhez való közelség miatt azonban a mobiltelefonok sokkal nagyobb terhelést jelentenek a felhasználók számára, mint sok bázisállomás.
Műsorszóró antennák
A rádióadókat rádió- és televízió-műsorok sugárzására használják. Általában magasan fekvő helyeken, dombokon vagy hegyeken találhatók antennák. A mai műsorszóró adóberendezések szinte kivétel nélkül digitális formában sugároznak.
Egyes tanulmányok szerint a digitálisan pulzáló jelek tízszer károsabbak biológiailag, mint ugyanazon a teljesítményen, amplitúdó modulált szinusz hullámként kisugárzott energiák. A védekezés ellenük hasonlóképpen történhet, mint a mobil bázisállomások esetében.
Parabola antennák – irányított rádió jeltovábbítás
A mikrohullámú összeköttetéseket telefonhívások, adatok, rádió- és televízióműsorok vezeték nélküli továbbítására használják két pont között, közvetlen rálátással. Az irányított rádiórendszerek egy parabolaantennából állnak a küldő és vevő helyen. A parabolaantennák erősen nyalábolt iránykarakterisztikája kisebb sugárzási szintet vetít előre, mint a GSM antennák.
Vegyes spektrumban sugárzó források
Napelemes villamosenergia termelés
A fényhatásokat hasznosító napelemes rendszerek különböző frekvenciatartományokban bocsátanak ki elektromos és mágneses teret, de intenzitásuk nem jelentős. Ugyanakkor a telepítésnél és a használat során számos tényezőt érdemes figyelembe venni. Bővebben: a napelemes rendszerek elektroszmog terhelésének csökkentése.
